– Annyiszor mondtam már te nagy szőrös medve, hogy az vécéülőke lehajtva jó! Nem vagyok én indiai jógi, hogy lebegjek a fajansz felett. – kiabált ki Geni Árminnak. – Nem vagyunk az erdőben.
– Ami nagy kár piszuka, mert akkor megtudnád milyen egy igazi szőrös medve. Vele aztán kajabálhatnál, mer' gyorsan meggyőzne egy olyan tenyeres-talpas poffal, hogy a bikkfa adja a másikat.
– Asszed megijednék tőle? Sok állattal volt már dolgom, de mind kezesbárány lett előbb-utóbb.
– Velem is lenne gondod, de a medvétől meg még én is félek, az nem játék.
– Kihívás elfogadva Medve úr!
– Nem lehetne, hogy vagy Ármin bemegy, vagy te kijössz és úgy folytatjátok ezt a párzási rítust? Nem hallom a saját gondolataimat. – szólt bele András.
– Mindenképp szólok, ha szeretném, hogy belebeszélj Andrew fiú. – kiabált vissza Genovéva.
– Meg ne edd vadmacska. Igaza van a tápos magyar gyereknek, nem vagyunk házasok és ők is itt laknak. Ha elvennélek, elvinnélek. De ehhez még szelídülnöd kell. Nem is keveset. Addig ne is álmodj róla piszuka.
Konrád ekkor lépett be a lakásba és mindenki elhallgatott. Ő próbált kedvesen mosolyogni, de csak egy keserű fintorra futotta, ezért nem erőltette tovább. Judit hozott neki egy pohár vizet és aggódóan letette elé.
– Valami erősebb kéne azt hiszem – szólt halkan Konrád.
– Itt a pálinka ideje – ült le mellé Ármin egy üveggel. – Juditka szentem, hoznál pár poharat?
– Mit sustorogtok ott kint? Ne "Juditka szentem"-ezz nagymedve, mert kimegyek és hozzád vágok valamit. – szólalt meg Geni. Kínosan mosolyogtak mindannyian, Konrád intett Árminnak, hogy hagyja. – Na mi van ott kint? Mindenki elment skandizni? ... Na várjatok, kimegyek és szétcsapok közöttetek. Szórakoztok? Ármin, ha...
Amint Genovéva is kijött és meglátta Konrádot, azonnal elvörösödve elhallgatott.
– Nem tudtam, hogy itt van Konrád, elnézést kérek. Ezek meg nem szóltak, hogy ne csináljam magamból a hülyét – mutatott a többiekre Genovéva.
– Semmi gond, csak mert nekem nincs jó kedvem, nem kell, hogy egy temetésre hasonlítson a lakás.
– Hogy van Adél? Nagy a baj? – kérdezte Judit, amikor behozta a felespoharakat.
– Egyre jobban van, de vannak gondjai. Igazából nagyon boldog vagyok, hogy hallottam felőle.
– Isten-Isten! – töltött Ármin a kerítésszaggatóból. Megitták, Judit kedvesen mosolyogva Konrád vizéből öntött magának a kupicába és így ő is koccinthatott.
Hallgattak. Konrád végignézett mindannyiukon. Egyikről se tudta elképzelni, hogy egy maffiafőnöknek kémkedjen. Kétségbeesetten keresett valami árulkodó nyomot a srácok arcán, de ugyanazt a négy kedves, szeretni való fiatalt látta mindannyiukban, mint eddig. Tudta, hogy lépnie kell, ezért úgy döntött, hogy megpróbálja kiugrasztani a nyulat a bokorból. Tudta, hogy ha nem akar lelepleződni, akkor óvatosan kell fogalmaznia. Minden szavát alaposan megrágta és a négy fiatalt fürkészte közben.
– Adél egy brazil maffiafőnök hálójába került, akinek még ide Magyarországra is vannak vannak kapcsolatai. Így csábította a lányom is anno... Adél úgy tudja, hogy valaki hozzám is közel férkőzött. Ha megtudnám ki az... – mérgesen harapta el a mondat végét.
Judit ijedten fúrta a szemét Konrád tekintetébe. Ármin ökölbe szorul kézzel fogta a poharát, Konrád szinte attól félt, hogy összetörik a kezében. András maga elég nézett, majd többiek arcát fürkészte. Genovéva a körmét piszkálva ült, alsó ajkát beszívta és idegesen billegett a székén.
– Ez félelmetesen hangzik... – szólalt meg András.
– Import gonosz? Pedig nekem elég lenne a saját rosszfiúinktól félni. – mondta Geni.
– Hogy néz ki az a maffiafőnök? Lenne nálam számára két nagy maflás. – morgott Ármin.
Judit nem szólt semmit, csak riadtan nézett az asztaltársaira.
Konrád most már mindenkit gyanúsnak látott. Amikor erre rájött, majdnem felnevetett. Tehát nem jutott előre. Mára feladta, másképp kell majd próbálkozni.
– Erről le kell szoknod medvemackó, nem lehet mindenkit megverni. – szólt oda Geni Árminnak.
– De törekedni lehet rá. – morgott vissza a srác.
– Igazad van.
– Tudom. Miben?
– Hogy nehezen foglak megszelídíteni.
– Ezek ezt csinálják egész nap Konrád, nincs valami szabály arra, ami kizárná, hogy egymást kajálják a közös helyiségekben? – morgott most András – Ha még csókolóznának, mert azt csendben csinálja az ember...
– Irigykedsz mi? Szerezzek neked csajt? A suliban rengeteg agyhalott osztálytársam van. Jó nők. Valahol. – válaszolt Geni.
– Konrád, kér egy kávét? – szólt ki Judit a konyhából.
– Igen, megyek is érte. – kapott az alkalmon Konrád, hogy kimeneküljön a helyzetből. Oldják meg egymás között. Már rég rossz, ha neki kell rendet tennie. Persze erről még szó nincs, csak évődnek egymással.
– Hogy vagy kislányom? – kérdezte Juditot.
– Ó velem minden rendben, tegnap voltam ultrahangon. Nagyon édes a picurka. Csak hát... Egyedül valahogy nem az igazi...
– Elhiszem. Legközelebb elkísérlek.
– Ugyan, ne fáradjon Konrád...
– Nem! Ezt ne jótéteménynek vedd kislányom. Megszerettelek, mintha a saját lányom lennél, én meg imádok nagypapa lenni, még ha veled csak pár perce is. – mosolygott a lányra. – A fiam gyerekei már nagy culák, imádni valóak, de ez a legszebb időszak, amikor várjuk őket és amikor megszületnek.
Judit óriási, meghatott szemekkel nézett fel Konrádra, de mielőtt teljesen megtelt volna könnyel, erősen megölelte.
– Köszönöm...
– Ugyan...
Lefőtt a kávé, Judit elkezdte kiönteni, közben alaposan átgondolta, ami kérdezni akart. Nem egyszerű, de tudta, hogy ki kell mondania.
– Konrád, amióta elmondta, hogy mi történt Adéllel, egy gondolat dübörög bennem... Vajon köztünk van a kém? Vagy családtag...?
Konrádra lelkét jeges rémület szorította össze. Erre nem is gondolt eddig. Egy távoli, sőt esetleg egy közeli családtag jelentene fenyegetést mindannyiukra?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése