Konrád döbbenten hallgatott. Eszter és Judit őt nézték és hogy kap-e levegőt, így egy percig csend volt a szobában. Amikor Konrád hirtelen elkezdett hangosan nevetni, akkor rajtuk volt a sor a döbbenetben. Először Judit mosolyodott el, ezt látva persze Eszter is. Lassan rájuk is átragadt a férfi jóízű nevetése. Percekig nevettek, rötyögtek és ahogy lenni szokott ilyenkor, ha egy kicsit alábbhagyott a jókedv az intezitása, akkor valaki újra felnevetett és ez átragadt a többiekre is.
– Kérem Judit, bocsásson meg – szólt Konrád mikor kicsit lecsendesedtek – természetesen nem önön, vagy a sorsán nevetek, hanem saját magamon. Tudtam, hogy hajlamos vagyok a férfivakságra, de hogy ennyire, azon most én is nagyon meglepődtem.
– Semmi baj, hónapok óta nem nevettem ilyen jót, nagyon köszönöm önöknek. – mosolygott Judit – De... mi az a férfivakság? Még soha nem hallottam róla.
– A feleségem találta ki a nevét, de a jelenséget mindenki ismeri. Biztos ön is tapasztalta már. Amikor egy férfi nem találja a sótartót, mert egy centivel arrébb rakta valaki. Vagy nem veszi észre a felesége új frizuráját, hiszen pont olyan, mint mielőtt elment volna a fodrászhoz. Ki jegyzi meg egy haj hosszát és hogy eddig melyik lokni merre állt. Ez szerintem lehetetlenség. Na ilyenkor mondja Imola a feleségem, hogy "Konrád, nem tehetsz róla, ez a férfivakság". Na ez is ilyen, kapok majd érte, ha megtudja...
Konrád arcán sötét fellegek jelentek meg ahogy kimondta. Szembesült a ténnyel, hogy egy pillanatra elfeledte, hogy Ima nincs többé és most hogy két másodperc múlva rájött az igazságra, pont annyira fájt, mint amikor elvesztette őt. Eszter tudta mi történik és aggódva figyelte Konrádot, de Judit is látta, hogy valami nincs rendben a legutolsó mondattal.
– Elnézést kérek Judit, úgy látszik, még nem zártam le a lelkemben a tényt, hogy Ima nincs többé... Nagyon friss ez...
– Őszinte részvétem – nyögte ki magából a lány. Ez az érzelmi hullámvasút, amire így hárman felültek, neki is sok volt.
– Na, de önről volt szó. A férje? A gyerek apja? Miért nem együtt keresik az albérletet? – kérdezte Konrád, hogy visszaterelje a beszélgetést egy olyan mederbe, amit tud kezelni érzelmileg.
– Ez egy bonyolult történet. – kezdte halkan a lány, mert látta, hogy nem ússza meg a teljes történet elmesélését. – Amikor felkerültem a városba, kinyílt kicsit a világ. Természetesen nem vagyunk mi ott vidéken elvágva semmitől, de ez egy kis község, szinte egy nagy család. Mindenki tud mindent mindenkiről. Ismeri az ember az összes hasonkorú fiatalt, nincs meglepetés, így ritka a mindent elsöprő szerelem is, amire minden lány vágyik az én koromban.
– Nyugodjon meg Judit, az én koromban sincs másképp. – mosolygott Eszter a lányra – később se szűnünk meg a boldogságot kergetni. Nekem szerencsém volt és időben megtaláltam.
– Teljesen jogos – mosolygott vissza Judit – Szóval, először még az is fura volt, hogy nem kell mindenkinek köszönni az utcán. Ez első pár hétben erre külön kellett ügyelnem, hogy ne kerüljek állandóan fura helyzetekbe, amikor idegen emberek néznek rám idegesen, hogy honnan is ismerjük egymást. Alapvetően nem érzem magam buta nőnek, de ez az óriási változás engem is magával ragadott és hibáztam. Nagyon tetszettek a menő egyetemi bálok és bulik, a világmegváltó házibulik és romkocsmai ivászatok. Ezekre járt ő is. Jóképű, sportos, okos srác. Fardiújfalun megszoktam, hogy körülrajonganak, itt is jólesett a "vezérhím" közeledése. Hetek óta jártunk, mire rájöttem, hogy három másik lány is van a háremében. Azt se mondhattam, hogy nem figyelmeztettek. Az orvosin mindenki tudta, hogy ő milyen és sokan látták az évfolyamtársai a bulikon, hogy mit csinál és szóltak is, de én nem hittem el, hogy velem ezt megteheti valaki, hiszen belém szerelmesek a fiúk. Amikor megláttam a másik lánnyal én szakítani akartam, de mindenre jól begyakorolt válasza volt és meggyőzött, hogy én vagyok az igazi, olyan hirtelen szeretett belém, hogy nem tudta lezárni az előző kapcsolatát. Hónapokkal később egy keményebb este után nem vigyáztunk... – Judit elhallgatott. Ő is tudta, hogy ez az apró hiba változtatta meg örökre az életét.
– Hozzak még egy kis vizet? – kelt fel Eszter az asztaltól, hogy megtörje a csendet. Konrád nem akart megszólalni. Ő is sejtette a történet végét.
– Igen, köszönöm. – kortyolt párat a friss vízből és folytatta – Hetekig alig aludtam és amikor beigazolódott a félelmem, megosztottam a hírt egyetlen szerelmemmel is. Azonnal hangos és durva kiabálások közepette szakított velem. Kijelentette, hogy ő biztos nem lehet ennek a fattyúnak az apja, mert biztos benne, hogy lefeküdtem fűvel-fával és csak azért jöttem hozzá ezzel a hírrel, mert ő a legjobb parti és többet ne kerüljek a szeme elé. Azóta nem láttam. Hazamentem, de bár ne tettem volna. Édesapám kifejezte a csalódottságát és kicsit finomabb módon, de nagyjából megismételte azokat, amiket a volt szerelmem vágott a fejemhez. Mondhattam én bármit, hogy szerettem őt és nem voltam mással. Szinte kitagadott és azt mondta, hogy ne merjem a faluban elmondani valakinek, hiszen itt ő egy köztiszteletben álló polgármester. Édesanyám kisírt szemén láttam, hogy rá számíthatok, de csak titokban. Nálunk nem szokás, hogy az asszony ellentmond az urának. Visszajöttem hát a kollégiumba, ahol bejelentettem, hogy halasztani szeretnék és hogy miért. Természetesen elvesztettem a helyem. Ekkor kezdtem el böngészni a hirdetéseket. Az első 10 helyen egyenesen elmondtam a helyzetem, mire mindenhol kijelentették, hogy igazából már kiadták a szobát, vagy ide nem lehet lebabázni és más hasonlóan kedves módon, de mindenhonnan elküldtek. Édesanyám küldött pénzt, de kezdtem kétségbeesni, hogy még így se találok egy biztonságos helyet. Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok időt nyerni azzal, hogy a következő helyen hazudok...
– Ha elém kerülne ez az aljas senkiházi, nem tenné a kirakatba, amit tőlem kap – morogta Konrád. Nagyon felkavarta a történet. – Maradhatsz amíg csak akarsz kislányom. Vagyis maradhat kedves Judit. Bocsánat, csak felkavart amit mondott. Felháborító, hogy egy ilyen emberből orvos lesz és emberek életének és halálának ura lesz belőle.
– Nyugodtan tegezzenek – mosolygott szomorúan Judit – ha itt maradhatok, akkor itt engem szívesebben látnak, mint a családom.
– Én is kérem, hogy maradj Judit és természetesen te is tegezz kislányom – mondta Eszter. – Szerintem Konrád is így gondolja – nézett rá a férfire, aki bólogatott. – és szívesen látunk, de nem az albérlet a legjobb hely egy babának. Mindent megteszek, hogy édesapád megtudja, mit veszíthet ezzel a konok kitagadással. Van egy tervem. – kacsintott kedvesen Juditra.
– Ha Eszternek terve van, akkor meg vagyunk mentve – nevetett Konrád is a fiatal lányra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése