Konrád úgy ébredt, mint eddig bármikor. Lassan kászálódott ki az ágyból, már előre utálta a kávéfőzés és a reggeli elkészítésének folyamatát. Régen is az ő feladata volt, hiszen katonaként szinte mindig előbb ébredt, mint Ima, de akkor volt kiért megszenvedni vele. A felesége annyira kedvesen és őszintén örült minden reggel ezeknek a dolgoknak, mintha Konrád aznap csinálta volna először. Ez volt az egyik titok, amiért még sok sok évtized után is fülig szerelmes volt belé. De így más. Egyedül mindennek más az íze.
Kibotorkált a konyhába, de már félúton gyanús illatokat érzett és a hangok is arra utaltak, mintha egy titkos tündér serénykedett volna arrafelé. Nem is tévedett sokat.
– Jó reggel Konrád! Nem tudtam pontosan mit szeret ezért sütöttem kis szalonnát, rántottát, pároltam zöldséget. Vegyen amiből csak akar. Kávé vagy tea?
Konrád megbabonázva állt a konyhaajtóban és nézte a szembelévő ablakon beólálkodó napfény által megvilágított jelenést. Így szembefényben csak a körvonalait láthatta, angyali glóriával körbefonva.
– Mi a baj Konrád? Talán rosszul van? Hívjak orvost? Vagy Esztert? Megadta a számát. Ne ijesztegessen, szóljon hát valamit!
A férfi, ahogy a tudata is kezdett felébredni, felsejlettek benne a tegnapi dolgok, így az "angyal" kilétére is talált magyarázatot.
Juditot a beszélgetés után rögtön ott fogták. Eszterrel ketten felkerekedtek és elhozták a kollégiumból a holmijait a lakásba. Konrád addig otthon maradt és ekkor döbbent rá, hogy bár ki akar adni négy szobát, nincs semmi kipakolva belőlük. Minden szoba tele volt előző életük emlékeivel. Juditnak a saját szobája mellettit szánta, hogy ha bármire szüksége lenne és szól neki, azonnal hallja. Ez volt Imola szövegtanuló szobája, itt készült fel a bemutatókra. Tele volt a színésznő relikviáival, képekkel, plakátokkal. Bútor nem sok volt benne, hogy szabadon járkálhasson. Mindenütt tükrök, hogy láthassa saját mozdulatait, előadásmódja hatásait. Egy kényelmes fotel a szakmabeli vendégeknek és egy kényelmes kicsi kerevet, ahol sokszor aludt el, akár percekre is, amikor már végkimerülésig gyakorolta a rá váró feladatokat és persze egy sminkasztal tükörrel, ahol a szerephez illő maszkot, sminket is kipróbálhatta.
– Erre a szobára gondoltam Judit, kérlek nézd meg és ha nagyon nem tetszik, akkor válasszunk másikat, de ez van az enyém mellett így bármikor átszólhatsz, ha szükség lenne rám. – mondta Konrád a lánynak, amikor Eszterrel visszaértek és lecuccoltak a nappali közepére.
Ahogy beléptek, Judit percekig boldog mosollyal és szájtátva bámulta a szentélyt. Nagyon szerette Báthori Imola filmjeit. Kétszer látta színházban is és ez, ha lehet még jobban hatott rá. Persze nem csak ő, de Ima egyike volt annak a nagy színészgenerációnak, akit Judit annyira imádott. Kiskorában színésznő akart lenni, járt is a helyi amatőr egyesületbe, de elég gyorsan lemorzsolódott. A lány mindent ezerszázalékosan szeretett csinálni, így ez némi értetlenséget és sok irigységet szült a kis közösségben, ahova csak kicsit kikapcsolódni jártak a helyiek.
– Nem! – szólt kissé talán túl hangosan is Judit – Konrád, ha ön nem bánja, nekem nagyon jó lesz ez a szoba. Ha lehet pár bútort még hoznék ide, de alapvetően úgy jó ahogy van. Meg szabad tartani a képeket? Természetesen megértem ha nem...
– Ha mégegyszer magázol kislányom, elfenekellek, annak ellenére, hogy nem vagy a saját lányom. Pedig lehetnél. Adél idősebb nálad... De, ezt majd máskor. – Szóval akkor eldőlt, ideköltözöl és akkor maradnak a képek is! – váltott vissza a fő témára Konrád. – Imával jól megértenétek egymást.
Judit évfolyamtársai találtak egy lomtalanításon egy gyönyörű szekrényt, meg egy íróasztalt székkel. Felkapták és kézben áthozták a tíz utcával arrébb lévő albérlethez. A jókedvű óbégatásra figyeltek fel a lakásban, Judit örömmel rohant le hozzájuk és a legnagyobb ellenkezés ellenére is, legalább a széket ő akarta felhozni a másodikra. Estére már helyén voltak a bútorok és a ruhák, könyvek jó része is a helyére került. Imola holmijait Konrád kérésére a lány szedte össze egy dobozba. Nagyon ügyelt mindenre, mintha egy szent templom ereklyéiről lenne szó. A dobozt tetejét leragasztotta és ráírta: "Báthory Imola". A név mellé két virág és egy szívecske is került.
Konrád, már mindenre emlékezett másnap reggel a konyhaajtóban és örömmel figyelte, ahogy a lány belakta a konyhát.
– Mindenből kérek! És kávét kérnék szépen sok tejjel, ha lehet. – mondta mosolyogva – Ha jól látom, új angyala lett a háznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése