Konrád azonnal kirohant a nappaliba, ahogy meghallotta a velőtrázó sikoltást. Juditot és Rózsika nénit találta ott. Judit egy szál törölközőben állt a fürdőszoba ajtajában, Rózsika néni a partvist úgy tartotta felé, mintha magát a sátánt akarná távol tartani magától.
– Ne közelítsen maga betörő! Semmi keresnivalója itt! Csak azért nem ijedtem meg azonnal, mert azt hittem, hogy maga az Adélka szelleme, de hát az Adélka sokkal magasabb és a haja se ilyen barna, tehát akkor maga nem ő és akkor betörő. Nemsokára jön a ház ura is, de én se ijedek ám meg magától. Én kérem nővérke voltam a háborúban, ott megtanultam megvédeni magam. Ott kérem sokkal ijesztőbbek is voltak ám, mint maga!
– Rózsika drága! – kiáltott rá Konrád, mert attól félt, hogy tényleg fejbekólintja Juditot a néni. – Hát maga szerint egy szál törölközőben járnak a betörők betörni?
– Hát kérem... azt én nem tudhatom kérem... ebben a mai világban, akármi megeshet. A csiga is eleshet, ahogy megboldogult Jánosom mondta mindig. – motyogott Rózsika, de közben persze megenyhült és az ijedtsége is alábbhagyott, így a "fegyvert" is leeresztette. – Tudja őt is úgy ismertem ám meg, hogy megvédtem magam, csak nem kellett volna. Mer ugye "Minek ront be egy felcsersátorba?" gondoltam én kezdőként, aztán rájöttem, hogy hát oda berontanak az emberek, hiszen bajuk van, ha idejönnek, szóval berontott, én meg megijedtem és akkor úgy ütöttem a fejére a fémkacsával, hogy azonnal elmúlt a lábfájása, de ápolhattam a fejét helyette napokig, hát ugye ilyenkor meg szó szót követ...
– Jól van Rózsika, – szólt bele Konrád, mert érezte, hogy Rózsika lendületben van és akkor ebédig nem szabadulnak – akkor bemutatnám Önnek Juditot. Albérlő, itt fog lakni.
Rózsika elképedt, ahogy Konrád elmesélte, hogy mi minden történt ebben a pár napban. Hallotta ő a sok sertepertét a szomszédja körül, de azt hitte, hogy csak a ház ura próbálja átalakíttatni a lakást.
– Főzhetek egy kávét kettejüknek Rózsika néni? – kérdezte kedvesen mosolyogva Judit, miután felöltözve visszajött a szobájából.
– Hát megköszönöm drága, kell valami a szívemre, hogy megnyugodjak. – válaszolt a szomszédasszony.
– Semmi baj nem lesz Konrád – súgta Judit, amikor a férfi kiment utána a konyhába. – Sok Rózsikához hasonló öreg néni van Fardiújfalun. Megtanultam, hogy kell a kedvükbe járni. – mosolygott.
– Rózsika néni, kérhetem valamiben a tanácsát? Muskátlit ültetnék az erkélyre, hiszen kell ide a virág, ne legyen már olyan rideg itt a világ, de hát tudja kezitcsókolom, én nem szoktam a cseréphez, nálunk minden a kertben terem. Mire vigyázzak, hogy szépre nőjön?
– Jaj hát jöjjön át kedves hozzám, megmutatok én minden magának. – közben már állt is fel, megfeledkezve a félbehagyott kávéról, odabiccentve Konrádnak, belekarolt a lányba és elindultak kifelé – Tudja ám, hogy nem olyan könnyű ez, mint azt sokan gondolják. Jánosom is mindig azt hitte, hogy ezek csak úgy nőnek, mint a dudva, el is sorvasztotta mindet, amikor mentem a kórházba az epémmel... – innen Kondrád már alig értette, ahogy egyre messzebb kerültek a lakásától.
– Ima, ezt a lányt az ég küldte és onnan pedig te, ebben biztos vagyok. – mosolygott a férfi felfelé nézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése