16. rész: A beköltözők

– Végig nagyon féltem Eszter... – suttogta Judit, amikor Konrádékkal hazaértek.  – hogy valami rosszul sül el.
– Én is izgultam Juditkám, de látszott a szüleiden, hogy nagyon szeretnek téged. Csak apukád úgy gondolja, hogy az elvei megelőzik a szívét. Ez nagy hiba. Örülök, hogy közeledtek feléd. Jót beszélgettetek utána?
– Igen, várnak haza. – mosolygott Judit –, de amíg lehet tanulnék. Konrád, ugye maradhatok?
– Természetesen. Maradhatsz amíg csak akarsz – mosolygott Konrád is.
– Édesapám is megbékélt a helyzettel. Persze rágja a fülem, hogy szerezzek apát a gyereknek, de hát szerintem ő is sejti, hogy ez így lehetetlen. Majd kitalál valamit. Jé, csengettek, maradjatok, majd én kinyitom. – mondta Judit és már indult is az ajtó felé. – nem vagyok én béna, csak mert gyerekem lesz.
Ármin látványára ő se tudott felkészülni, pedig Konrád már elmondott mindent róla.
– Adjon a Jóisten! – vigyorgott a lányra Ármin – hát rossz helyre jöttem és ez itt a mennyország angyalkákkal? – nézett az ajtón lévő számra Ármin – Hát nem, én is itt lakom, ha minden igaz.
– Itt lakik, jöjjön csak be! – kiáltott oda Konrád – Az angyalkában nem tévedett, de csak óvatosan, várandós a kisasszony.
– Adjon Isten a ház urának is! Akkor jövök is. Jól emlékszem, hogy az az én szobám? Oda raktuk a könyveket ugye? – mutatott Ármin a bejárat melletti szoba ajtajára.
– Az bizony. Nem változott a helyzet. A könyvei ott pihennek azóta is. Nem bántottuk.
– Akkor én is bemutatkozom, Báthori Eszter – jött ki Eszter is nappaliba.
– Na tessék, még egy szépség. Ha ezt tudom, istenbizony többet adok az albérletért. Merre lakik, ha megkérdezhetem, csak hogy tudjam, honnan várjam reggelente. – vigyorgott rendületlenül Ármin.
– Engem a bejárati ajtó felől várjon, de ne reggelente, mert én otthon lakom a családommal. – mosolygott Eszter. Jólesett neki is a kedves udvarlás. Azonnal megkedvelte a pirospozsgás nagydarab srácot.
– Na ezt jól benéztem – mosolygott Ármin – de térjünk a lényegre. Ezt idesapám küldte Konrád uramnak. Jóféle és csakis saját. Ezt nem kapja meg a boltban, arra mérget vehet – rakta ki az asztalra az öt üveget. Kettő pálinkásnak tűnt, három pedig bornak.
– Azt a mindenit fiam, én ezt egy év alatt se pusztítom el, de nagyon köszönöm, ezt adja át az édesapjának is. – mondta Konrád.
– Mondanám, hogy segítek, de apám a lelkemre kötötte, hogy legközelebb akkor iszunk, amikor végzek itt az iskolában. Azt mondta: "Fiam, te ne vedelj, nehogy azt higgyék ott a városban, hogy mi itatjuk itt a gyereket a hegytetőn.". Mintha innék. Azt nem mondhatom, hogy soha, mert disznóvágáskor mindenkinek inni kell, ha már tud járni. Amíg tud járni. Jó csak viccelek, mi csak egyet hajnalba, hogy ne féljünk a malac szellemétől, ahogy Endre nagybátyám mondta. Szóval ezt maguknak kell meginni. Kivéve persze a kismama, mert neki nem szabad. Csak ha hajasbaba lesz és égni fog a gyomra. Arra idesanyám szerint nincs jobb, mint a kisüsti. Minden csak a mértéken múlik. Az kinek gyűszű, kinek levesestál ugye.
– Én nem iszok, az biztos, tőlem nem kell félteni az italt – mosolygott Judit – eddig se ittam, de most enélkül is olyan hányingerem van időnként, mintha három napja buliztam volna. Kelényi Judit – mutatkozott be ő is a srácnak.
Újabb csengő. Konrád intett, hogy most megy ő. Tudta, hogy Tamás is mára ígérte magát.
– Jöjjön be, gyűlünk szépen. Bemutatom Ármint. Ő Tamás, ő fog lakni a maga melletti szobában. Az orvosira jár. Ő pedig Judit. Illetve... Juditka biztos jön mindjárt, bement a szobájába. Ő Eszter, a fiam felesége. Még András jön majd valamikor a jövő héten és meg is telt a lakás. Na... Juditka! Hol van ez a lány. Na mindegy, addig rendezkedjen be maga is. Ha mindenki itt lesz, rendezünk egy jó kis ülős-koccintós bulit, hogy mindenki megismerje a másikat, meg én is elmondom, hogy mire figyeljünk. Na nem kell megijedni, csak alapvető szabályok, ha ennyi ember egy fedél alatt kezd élni.
– Eszter vagyok – mutatkozott be kedvesen mosolyogva Eszter is az új lakónak. Bár kicsit gondterhelten figyelte, ahogy Judit elfehérve, majd elvörösödve bement a szobájába. – bocsássanak meg, megnézem Juditot, remélem nincs semmi baja.
– Adjisten, Ármin vagyok – jött oda az erdélyi srác is. – látom te se vagy egy nyüszüge, akkor jól megleszünk. Bár előre szólok, hogy futni nem futok, mert ahogy idesapám mondja, székely ember csak akkor fut, ha medve kergeti, de a foci az jöhet. Velem minden csapat csak jól jár, mert én nehezített pályán gyakoroltam. Kicsit mindég lejtett valamerre, mert most komolyan, hol találsz egy focipályányi vízszintest a havasokban? Ugye? Hát mi kerestünk, de alig alig. Egyszer olyan helyen játszottunk, hogy domb volt a pálya közepén, esküszöm nem láttam, hogy mikor jönnek  a kapu felé, csak az Ádám cimborám ordításából tudtam, hogy erre tartanak és kezdhetek védekezni, hiszen én voltam a kapus. Ugye nem kell taglalnom, hogy miért. Hát én takartam el a legtöbbet, ha odaálltam. Meg rondán néztem, ha futtottak a kapu felé. Kifejlesztettem egy morgást is, amitől az ellenfél csatárai néha meg is zavarodtak. Volt olyan, hogy morogtam, ránéztem és a kis szerencsétlen úgy meglepődött, hogy hátrahőkölt és seggreesett. Én meg annyira rögöhtem, hogy majdnem gól lett, mert ugye a labda nem állt meg, én meg könnyeztem is ahogy nevettem. A többiek csak annyit láttak, hogy gurul felém a laszti, én meg sírva elé vetem magam és úgy ölelem át, mintha a kedvesem jött volna haza egy év után valami hadifogságból. Nem értették, én meg csak ültem röhögve ölemben a labdával, mint egy óriás micimackó.
– Üdvözlök mindenkit, remélem jó kis csapat leszünk! – intett vigyorogva mindenkinek Tamás is. Majd meglátta Juditot, ahogy könnyes szemekkel kijött a szobából, keze Eszter kezében. – Na szépen vagyunk, most már mindent értek. Ezt az egészet te intézted? Csodáékoztam is, hogy milyen jó kis kégli, ilyen jó áron, de akkor látom, hogy te könyörögted ki, de előre szólok, hogy engem nem tudsz bepalizni. Csak mert te itt sírva billegeted magad előttem, én még nem fogok tartásdíjat fizetni. Keress már balekot te kis...
Nem merte kimondani, mert meglátta Konrád gyilkos tekintetét. A többiek se néztek olyan kedvesen, mint eddig.
– Konrád, gondolom nem mondta el magának ez a nő, hogy az a célja, hogy tönkretegye a karrierem. Felcsináltatta magát valakivel, hogy aztán rajtam élősködjön. Hát én azt mondom, hogy vagy ő, vagy én. Nem fogok egy ilyen kis... Gondolom maga se akar egy ilyen erkölcsietlen lakást csinálni az otthonából...
Konrád megfogta a srác táskáját és a kezébe adta.
– Takarodj a házamból Tamás és soha többet ne lássalak, mert nem kezeskedem érte, hogy legközelebb nem kapsz pár keresetlen fülest...