– .. és így meg tudtam szökni a házból, amit a gyülekezet tartott fenn. Elmentem a rendőrségre és ott igyekeztem mindent elmondani. A hadnagy úr tanácsára eljöttem a városból és minden települést elkerültem, ahol tudtam róla, hogy a gyülekezet jelen van. Mivel az útlevelem elvették, azóta alkalmi munkákból élve vándoroltam az országban.
– Adele Bathori, köszönjük az alapos vallomást. Kérem üljön le. – zárta le a tanúvallomást a bíró. – nagyon sok új információt tudtunk meg, amit a bíróság fel fog dolgozni, így ma már újabb meghallgatás nem lesz. Adele vallomása nagyon alapos volt és ... – lapozgatott gondterhelten – mivel önmagára is terhelő adatokat osztott meg velünk, kénytelen vagyok előzetes őrizetbe venni.
– Ezt hogy képzelik – pattant fel Alex – hiszen azért jött ide, hogy nem törődve a veszéllyel segítse az önök munkáját és elítélhessék ezeket a... mocskokat!
– Csendet! Mert kivezettetem! – szólt rá Alexre a bíró és csendesen Adél felé fordult – Tudom, hogy mit jelent, hogy ön eljött, de be kell tartani a törvényt. Ön eltűnt a rendőrségi tanúvallomása után. Igen, tudom tudom, hogy jó oka volt rá, hiszen mint azóta kiderült, jól sejtette, hogy a helyi rendőrségben is volt szektatag, de hivatalosan önt azóta is körözik. Mindent el fogok követni, hogy minél gyorsabban vádalkut kössünk önnel. így... utólag is. Megértette, amit elmondtam?
– Igen Uram... számítottam rá... Beszélhetek a... a kisérőmmel?
– Igen, adok 3 percet.
– Alex... – szólt halkan a srácnak.
Az őr, akit Adél mellé rendeltek megállította Alexet, de a bíró intett, hogy beszélhetnek.
– Kicsim ez felháborító, én ezt nem hagyom, elmegyek akárhova... – kezdte az idegességtől elfúló hangon Alex, de a lány olyan szeretettel nézett rá, ahogy megfogta a kezét, hogy elhallgatott.
– Én sejtettem, hogy ez vár rám. Kérlek bocsáss meg, hogy nem mondtam el. Élvezni akartam azt az időt, amit együtt töltöttünk. Csitt. – tette a srác ajkára az ujját – Nincs sok időm, had mondjam el. Minél előbb ki akarok jutni, de nem tudom mikor sikerül. Megkérhetlek, hogy vigyázz a cuccaimra? Tudom a számod, felhívlak ha kijutottam. Menj haza, itt nincs dolgod, nem tudsz segíteni. Ismersz. – próbált meggyőzően mosolyogni Adél – Mindig a talpamra esem, mint a többi macska és még megvan mind a kilenc életem is. Na jó, 5-6 még biztos van.
– Nem megyek sehova. Minden követ megmozgatok, ügyvédet fogadok. Nem érdekel, hogy épp kinyírsz a szemeddel, így még jobban tetszel... Szeretlek.
Elhallgattak mindketten. Adél gyönyörű szemei még jobban kikerekedtek, de Alex se tudott megszólalni. Még soha nem mondták ki egymásnak. Úgy rohant végig a sors velük ezen a pár héten, mint egy japán gyorsvonat.
– Letelt az idő. Kérem vezessék el a kisasszonyt!
Adél finoman megfogta Alex kezét, hogy ahogy elhúzza őt az őr, végigsimítsák egymást tenyerét. Nem nézett sehova, csak Alex szemeibe fúrta a tekintetét, amíg ki nem értek vele az ajtón.
Alex még percekig csak állt ott, ahogy kiürült a tárgyalóterem. Túl sok egy ember lelkének, hogy egy percen belül megtalálja és elveszítse a tökéletes boldogságot. Aztán megkeményedtek az arcvonásai és elindult kifelé. A törvényszolga épp be akart jönni, hogy kitessékelje a teremből, de ahogy meglátta a fiú tekintét, azonnal elállt az útjából.
Adélt egy gyűjtőfogdába vitték, amíg ki nem derül, hogy hol kell letöltenie az előzetest. Egyszerre volt boldog és halálosan rémült, hiszen Alex erőt adott neki, de tudta, hogy nem lesz egyszerű a dolga, amíg kikerül. Leonardo Barboza keze messzire elér. Nem az volt a kérdés, hogy megtalálják-e a börtönben, hanem hogy mikor. Barboza az egyik legnagyobb keresztapa Brazíliában, aki egy zseniális húzással került a legnagyobbak közé. Egyházat alapított, aminek ő lett a szellemi vezetője, így sehol nem szólhattak, ha a hívei gyülekeztek, összejöttek. Siklóként csúszott ki mindig a rendőrség karmai közül, már háromszor helyezték vád alá és mindháromszor bizonyíték hiányában szabadon engedték. Nem félt a nyilvánosságtól, úgy használta fel az ismertséget, mint egy profi politikus, így minden sikeres bírósági ítélet után erősebben került vissza a hívei közé. Ez a negyedik bírósági ügy is jól indult a számára, a hívei szinte szenté avatták.
Adél tudta, hogy mi vár rá. Amikor elszökött a gyülekezet elől és a rendőrségre rohant, a nyomozóval mindent átbeszéltek. Nagyon nagy szerencséje volt, hogy nem egy korrupt kollégájához került, mert akkor pár órán belül újra egy zárt szobában találta volna magát. Fábio azonban szívből utálta a maffiát és segített a lánynak. Elmondta neki, hogy milyen nagy bajban van, de azt is, hogy az ő vallomása sokat segíthetne az aktuális Barboza elleni tárgyaláson. A vádalku pedig megmentené őt a hosszú börtöntől, amit bűnrészesként egyébként is rásózhatnak. Hivatalosan az lett volna a módja, ha ott marad előzetesben a tárgyalásig, de a fél év alatt szinte biztos, hogy megölték volna a börtönben, így Fábio elengedte. Bár elkezdték kerestetni, de korrekt személyleírás nélkül nem volt veszélyben, ráadásul a körözvényben tanúként keresték és a neve is a magyar sorrendben lett leírva, ráadásul Adélként, így még az se gondolta, hogy róla van szó, aki ismerte. Persze gondosan kerülte is, hogy bárki is megismerje a teljes nevét. Ha ezt mind elmondja Alexnek, akkor a srác nem engedi a bíróságra, de ő tudta, hogy ez az egyetlen jó döntés.
Ehelyett két hétig turbékoltak a főváros környékén, továbbra is a kocsiban lakva. Adél semmiért nem adná azt a két hetet.
Leült a priccsre és egy kis félmosollyal az arcán gondolt vissza minden szépre, ami mostanában érte. Egy sötét hajú, kreolbőrű középkorú nő ült le mellé.
– Szabad ez a hely drágaságom. Nem akarok ám zavarni. – mosolygott Adélra.
Adél egy zavart mosollyal mutatott a mellette levő helyre.
– Jajj, köszönöm. Én csak jövök megyek, megint behoztak az utcáról ezek a mocsok fakabátok, de jön értem az én Paolóm és kivisz hamar.
Adél újabb zavart mosollyal fogadta az információt. Nem érezte fenyegetőnek a nőt, de volt benne valami, ami nem tetszett neki, így nem akarta bátorítani a barátkozást.
– Látom te új vagy itt. Na majd megszokod, nem olyan vészes ám. Meg aztán lehet gyorsan kikerülsz.
Adél ránézett. Vajon véletlenül hibázott rá a nő, hogy ő csak előzetesben van itt?
– Ki tudja, hátha szerencsém lesz – válaszolt Adél.
– Adele drága, azért ne bízz benne túlságosan. Leonardo atya az üdvözletét küldni a kisverébnek és egy üzenetet, hogy mennyire csalódott benne, hogy ellene fordultál.
Adél szíve a torkában dobogott. Csak Leonardo hívta kisverébnek, így biztos lehetett benne, hogy tényleg ő üzent neki. Nem tudott igazán megszólalni, de nem is volt lehetősége, mert a nő folytatta.
– Remélem elköszöntél mindenkitől, mielőtt bejöttél, mert innen már csak tepsiben fogsz kijutni drágaságom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése