Konrád furcsa csipogásra ébredt, amit nem tudott mire vélni. Körbenézett, de nem az ő szobájából jött a hang. Ránézett az órájára, pont fél hét volt. A zaj pár másodperc múlva elhallgatott, így megpróbált visszaaludni. Miközben újra elnyomta az álom, még hallotta a halk neszezést a fürdőszobában.
Azt álmodta, hogy csipogó robotcsirkék vették körbe. Ha ez egyiket elhessegette, akkor jött egy másik. Ha meg odanézett, akkor az előző ugrott a vállára és csipogott a fülébe.
Konrád megint furcsa csipogásra ébredt. Ez most mélyebb és lassabb volt, de nem akart abbamaradni. Hét óra volt. Hét óra két perckor elhallgatott. A konyhában bögre csörömpölt. Erre a hangra épp elaludt, amikor a csipogás újra indult. Hét óra öt perc.
– Na menj te a szemed világába innen az anyád fiskusát, hogy mért nem fémbő' van minden futuckó, vagy fábó', ha már, akkor nem törne össze minden apró tettre, csak mert kicsi és kiugrik az embör keziből. Azt a leborult szivarvégit, hogy a dühü eméssze meg a fejit annak, aki kitalálta ezeket az úri mókákat.
Most már Konrád is vigyorgott. Erről a hangról legalább tudta, hogy kihez tartozik. Judit gyöngyöző nevetése jelezte, hogy ő is felébredt. A mélyebb csipogás újra kezdte. Mesteri deduktív nyomozói képességeivel Konrád kikövetkeztette, hogy András az aki nem kelt még fel, hiába ébreszti már harmadszor a kütyüje.
- Jó reggelt fiatalok! – köszönt jókedvűen Konrád, amint kiért a nappaliba. Majdnem alsógatyában jelent meg előttük, de eszébe jutott, hogy mostantól meg kell gondolnia, hogy miben jön ki a szobájából.
- Adjon Isten a ház urának! – köszönt vidáman Ármin.
- Nagyon friss vagy Ármin. Valami jó kávé a titkod? Mert akkor kérek én is!
- Dehogy. Csak korábban kell kelni, mint a többiek, hogy mire felocsúdnak, én már friss legyek. Ez a majorok bőcsessége.
- Nagy igazság – vigyorgott Konrád -, de kik azok a majorok.
- Hát, a… juhászok.
- Sokat fogok még tanulni tőled, csak figyelnem kell – mondta Konrád a székely fiúnak.
- Jó reggel Konrád, üljön le és egyen, mert kihűl – mosolygott kedvesen Judit.
Konrád szinte minden nap rászólt a lányra, hogy tegezze, de valahogy mindig visszatér a magázáshoz, így Konrád úgy döntött ma már nem erőlteti. Úgy néz ki, egy kicsit mindig megmarad a távolság a lakói között, ami valahol érthető, hiszen korban nem is egy generáció választja el őket egymástól.
- Jó reggel Juditkám. Honnan tudtad, hogy én is kelek?
- Nem tudtam, de ahol ketten jóllakunk, ott egy harmadik se marad éhen. – válaszol Judit.
- Ezt jóanyám is pont így mondja – vigyorgott Ármin.
Jókedvűen telt a reggel. András is felébredt lassan, bár valószínűleg Ármin öblös jókedvű nevetése is közrejátszott benne. Nagyon kócosan, de jókedvűen mosolyogva jelent meg a szobaajtóban. Judit őt is megvendégelte a reggeliből. Konrád 11 órára várta Tamás helyére az új jelentkezőt. Több számot is felhívott, mire megtalálta azt, aki még nem fogadt el más lehetőséget és szívesen jönne az albérletbe.
11 előtt pár perccel szólalt meg a csengő. András már bement az iskolába, de Judit és Ármin épp otthon volt. Magas, csinos, nagyon vékony lány állt az ajtóban.
- Jónapot, Reményfi Genovéva vagyok. Az albérlet miatt jöttem.
- Kézcsókom hölgyem, fáradjon beljebb.
- Nincs sok időm, mert rohanok a suliba, utána a rádió, tetszik tudni kommunikáció szak.
- Mi szeretne lenni kedves? – próbálta felvenni a fonalat Konrád.
- Leginkább híres. – nevetett Genovéva. – De nem csak szeretnék, be is fogok törni a médiába. Amíg elvégzem a sulit, én leszek itt a kedvenc bemondónő, aztán irány Pest és az országos csatornák, onnantól határ a csillagos híresség. Hello Árkod, Hello Budapest, Hello Magyarország, Hello Vilááááááág. – Az utolsó mondatot már feltett kezekkel, mint egy amerikai pompomlány kiabálta bele a nappaliba, úgy hogy összefutott az egész lakás.
- Nahát, egy őzgida, de miért ez a nagy kinyilatkoztatás? – jött be Ármin. – Megmentjük a világot piszuka?
- Judit vagyok, ne ijedj meg tőle, kedves medve. – nyújtotta a kezét Judit.
- Genovéva. – mosolygott vissza a lány. – ahhoz korábban kell felkelnie, hogy megijesszen.
- Hajnal négy előtt nem kelek, ha a nap se, – vigyorgott Ármin – de ha a kiasszonnka ezt igényli, magácska kedvéért le se fekszem.
- Inkább azt mondja meg a favágó úr, hogy mi az a piszuka, mert ha ronda, akkor kikérem magamnak. De ha szép, akkor köszönöm szépen – rebegtette a szempilláit Genovéva.
Konrád mosolyogva nézte a fiatalokat és nagyon örült a nyilvánvalóan közös hullámhossznak. Drukkolt, hogy Genovévának is tessen a szoba, mert akkor végre egy ideig nem kell a lakókon problémáznia. Élet költözött a házba és ez feltöltötte a nyugdíjas pilótát is. Végre újra vidáman ébredt. Hálás volt Eszternek az ötletért.
– Leonardo atya, Samaritanus keresi a titkos csatornán.
Leonardo Barboza 170 centis és majdnem ugyanannyi kilós hústömeg volt. Az arca egyszerre volt ravasz és kegyetlenül elszánt, mintha egy emberben lenne Napóleon és Dzsingisz kán leszármazottja. A hadiszállása az a templom volt, amit először vett meg egy megfélemlített paptól. A pap családja saját pénzén építette 120 éve és azóta apáról fiúra szált a katolikusság és a keresztény hit kicsi, de takaros szentélye. A pap jó ember volt, nem voltak világi szenvedélyei. Kivéve a szerencsejátékot. Nem volt nehéz bepalizni őt és óriási adóságokba hajszolni. Ez volt a nagy ötlet alapja, hogy egyházként bújjon ki a rendőrség elszánt karmaiból. A szobája előtere egy puritán kamra volt, itt fogadta a hívőket, de egy dísztelen ajtó mögött már minden megtalálható volt, amit egy élveteg kövér keresztapa csak kívánhatott. Bólintott a titkárának, leült az íróasztalhoz és bekapcsolta a gépét. A chat program azonnal elindult. Nyilvános programot használt, de havonta változtatta a felhasználói fiókjait, vagy ha kellett még sűrűbben. Az egyház weboldalán voltak kódolva az aktuális adatok, hogy a besúgói és képviselői mindig elérjék, ha szükség van rá. A Samaritanus egy európai embere volt, akit alig egy éve szervezett be egy titkos akcióba, mert előre látta, hogy gondjai lesznek az egyik bizalmasával. Barboza zseniális, de emellett kegyetlen, óvatos stratéga volt, ezért is élt túl eddig minden ellene irányuló támadást. Most Barabas5648 néven lépett be.
Samaritanus: Isten legyen Veled Vezetőnk!
Barabas5648: Veled is Isten báránya.
Samaritanus: Jó hírekkel jöttem Vezetőnk, amit kértél elértem.
Barabas5648: Jó katonája vagy Istennek bárányom. Mit végeztél?
Samaritanus: Pár hónap alatt, alapos munkával a célszemély közelébe kerültem. Most már bármikor ott lehetek mellette, elnyertem a bizalmát.
Barabas5648: Mindig tudtam, hogy sikerrel fogsz járni, Isten meg fog jutalmazni.
Samaritanus: Köszönöm Vezetőnk, a te vezetéseddel elnyerjük a bűnbocsánatot. Várni fogom a parancsaidat, addig Konrád közelében maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése